Tatárszentgyörgyi Stípa Népi Hagyományőrző Egyesület

A szokásos kora tavaszi Stipás megbeszélésünkön elhatároztuk, hogy a Május elsejét egy közös igazi majálison fogjuk eltölteni.

Természetet szerető, természetismerő emberek lévén nem volt nehéz a helyszínt kiválasztani. Nyugodt, csendes, háborítatlan, szép környezetre vágytunk, ahol erre az egy napra magunk között maradhatunk, távol ettől a zajos, zűrzavaros világtól. Némi praktikusságot is figyelembe véve a vitézsori nyárfaerdő egy tisztására esett a választás.

Amikor a helyszín meg volt a programon folyt az ötletelés. Lovakkal, vagy nélkülük találkozzunk? Mikor gyülekezzünk? Mivel múlassuk az időt még el nem készül a bográcsos? Mit főzzünk, hogyan főzzünk, ki főzzön? Jó néhány kérdést nyitva hagyva, de keményen elhatározva mondtuk ki, hogy lesz Stipás majális.

A robbanásszerűen felgyorsult ipari termelés melléktermékeként keletkezett veszélyes hulladékok okszerűtlen tárolása, a mezőgazdaságban felhasznált műtrágyák, növényvédő szerek használatának gyors növekedése, az esőerdők mérhetetlen ütemű kitermelése, az édes és sós vizekben található élőlények mértéktelen halászata, a Föld biológiai egyensúlyának felborulásához, pusztulásához vezethet.

Ezt a tényt ismerték fel az amerikai egyetemisták és szerveztek tömeges megmozdulásokat az 1970-es évek elején. Ezen megmozdulások hamarosan világméretűvé szélesedtek és hatásukra ma már Földünket nemzetközi egyezmények védik. Magyarország elsőként csatlakozott ezen egyezményekhez, mely egyezmények alapján 1970- óta április 22- dikét a Föld Napjává nyilvánították.

Makkos Vilmos

(1923-2012)

89 éves korában elhunyt Makkos Vilmos, az egyik legelismertebb magyar lovasedző és lótenyésztő.

Makkos Vilmos 1923-ban született, 1937-ben került Kisbérre lovásztanulónak, majd 1942-től katonaként szolgált. A második világháború végén a kisbériállománnyal Németországba került, majd amerikai hadifogságba esett. 1946-ban egyedüli magyarként már Aachenben versenyzett a kontinens legjobb lovasai ellen. 

Nagyon jó iram- és ütemérzékkel rendelkezett, emellett a hajtószárat is remekül kezelte. Karrierje töretlenül ívelt felfelé, pályafutása legjobb lovával, Pillangóval, majd a hatvanas években Aranyálommal sok komoly versenyben lett első. Az '56-os olimpiára készülő csapat tagja volt, ám nem csak ő, hanem a teljes magyar military csapat itthon maradt.

A Magyar Tartalékosok Szövetsége 2012.-ben tizenkettedik alkalommal szervezte meg a Doni Hősök Emléktúrát, melynek ez évben dr. Hende Csaba, Magyarország Honvédelmi Minisztere volt a fővédnöke. A 2000. óta megrendezett emlékmenet ezúttal Debrecen környékén került végrehajtásra január 26 és 28. között. A menetvonalat a korábbi évekhez hasonlóan a MATASZ Hagyományőrző Tagozatának vezetője, vitéz Jásdi Balázs hö. tüzér főhadnagy jelölte ki Hajdúböszörmény – Hajdúhadház – Debrecen térségében.

Az idei évben mintegy 150 fő teljesítette a távot. A magyar hagyományőrzőkön túl olasz és román bajtársak vettek részt, továbbá mai egyenruhában német és osztrák tartalékos katonák. Az idén először a Magyar Honvédség állományából is voltak résztvevők, aktív és nyugállományú katonák, illetve a debreceni Gábor Dénes Elektronikai Szakközépiskola és Kollégium katonai szellemben tanuló 12 diákja.

Ornyik Sándor több éve tartó súlyos betegsége tudatában, előre megfogalmazta saját gyászjelentését, melynek halálakor történő közzétételét végakaratában is megerősítette.

GYÁSZJELENTÉS

Elhunyt 2012. január 20-án, életének 82-ik évében

ORNYIK SÁNDOR

Csongrád, Hegyi Antal utca 10 szám alatti lakos,

a PRO-URBE CSONGRÁDÉRT kitüntetés birtokosa

a CSONGRÁDI GAZDAKÖR örökös tiszteletbeli elnöke

a MAGYAR LOVAS SZÖVETSÉG nemzetközi fogatbírója

a MAGYAR LOVAS KÖR örökös tagja.

Szülővárosáért, a magyar mezőgazdaságért önként vállalt, sokoldalú munkáját egyik kiadványában így értékelte élete végén gróf Széchenyi Istvánt idézve:

„ A kevés, amit véghezvittem kötelesség

Elmulasztása szégyen és gyalázat lett volna

2012. január 28-án a doni hősök tiszteletére háromnapos emléktúrát szervezett a Honvédelmi Minisztérium Hajdúböszörmény és Debrecen között.

A megemlékezésen magyar, olasz, román, német és osztrák katonák díszlövéssel is felidézték a magyar hadtörténelem egyik legnagyobb vereségét. A második világháborúban a németek oldalán harcoló magyar hadsereg mintegy 400 kilométeres frontvonalat őrzött a Don-kanyarban. A 200 ezres alakulatot a Vörös Hadsereg többszörös túlereje felmorzsolta. Több mint 140 ezren haltak meg és 20 ezren kerültek hadifogságba.

A 12-ik Doni Hősök Emléktúrán öt nemzet 135 hagyományőrző és tartalékos katonája vett részt, köztük a Tatárszentgyörgyi Stípa Egyesület képviselői is.

Az eseményről képeket galériánkban tekinthet meg.

Végezetül egy képes összeállítás:

Nagy-Vállaji Orsolya írását szabadon átfogalmazta: Sevecsek Péter

Pete László, Debrecenben élő és munkálkodó földim, az elmúlt évek során népzenészként, vándorszínészként és producerként is bizonyította tehetségét. Kollégáival bejárták az ország minden pontját előadásaikkal, több zenei és szöveges kiadványukat különdíjjal is jutalmazta a szakma.

Laci barátom elkötelezett hagyományőrző. Szűkebb hazájának, Hajdú-Bihar megye egykori paraszti világának, népszokásainak, népzenei és táncvilágának ismerője, állandó kutatója. Ennek az igaz világnak a bemutatásáról szól minden ötlete, amiket kiváló tehetségű társaival hiteles és magas szakmai igényességgel formálnak alkotássá.

Az elmúlt évben újabb ötlettel állt elő, mikor a magyar népzene segítségével, őshonos állataink - sorozatban történő – népszerűsítése lehetőségének gondolatával lepte meg a Pergő Hagyományőrző Műhelyben tevékenykedő alkotótársait. Elsőként a magyar szürke marha került kiválasztásra, mint hazánk egyik szimbóluma. A téma felvetése azonnali, lázas iramban indította el a megvalósítást.

Az elmúlt tavaszon egy érdekes előadást hallgattunk Szalai Vilmos tolmácsolásában.

Amiről szó volt:

Vilmos kutatásai a Pusztatemplomokról, üzenetük, érdekességük, elhelyezkedésük, érzékelhetősége, vonalvezetésük, domborzati, fekvési szempontok alapján.

Ennek az előadásnak a „tettenérésére” jöttünk össze szeptember 18-án vasárnap.

Kettő lovas kocsival indultunk útra, hogy felfedezzük a pusztai világ szépségét, és bepillantsunk e világ rejtett titkaiba, a Pusztatemplomok világába. Népes csapatunk (kb. 25 fő) első állomása Kunbaracs határában álló Árpád kori templomrom előtti tisztelgés volt.

Ha csak idáig tartott volna az utunk, már ennek a helynek a szelleme többünkre olyan hatással bírt, hogy ez az élmény kielégítette volna vágyait. A hely kikövetelte belőlünk az ének és az imádság szentségét, melyet egy kérés vagy könyörgés kísért. Nehéz volt elhagyni ezt a valamikori Szent helyet (vagy talán most is az, vagy ha nem, akkor azzá lehet tenni?), de még hosszú út állt előttünk! Utunkat verőfényes napsütés övezte.

A 300 éves évforduló megünneplését az Alberti Evangélikus Egyházközség és Albertirsa város közösen rendezte. Az ünnepségsorozat 5 epizódra lett osztva, amely szeptember 17-dikével kezdődött és október 2-dikán fejeződött be.

Őseik Felvidékről történő átköltözésüket több mint 1 év alatt tették meg, magukkal hozva a lelkészüket. Az első istentiszteletet 1711. szeptember 29-dikén tartották.

Albertibe az ősök 24 szekéren érkeztek. Ennek felelevenítésében, megjelenítésében vállalt szerepet a Stipa Egyesület, 10 kettes fogatolású lőcsös kocsijával. A kocsik vendégülésdeszkáin 22 népviseletbe öltözött albertirsai lakossal először a város Erzsébet terére hajtottak, majd az Alberti Evangélikus Általános Iskola udvarára érkeztek. A színpompás menetet óriási figyelem és ováció kísérte végig. Az útszélén álló, és a házaikból kitóduló emberek örömmel, és tapssal jutalmazták a nem mindennapi látványos eseményt.

A minap egy igen izgalmasnak ígérkező telefonhívást kaptam Bázer Györgytől  a www.eventing.hu honlap szerkesztőjétől: Jan Maiburg holland úr 09.24-én Budapestre érkezik. Gyerekként találkozott Hazslinszky-Krull Gézával, illetve az ő edzője Hazslinszky tanítvány volt. Körülbelül 10 éve kutatja Hazslinszky életét, s most erről könyvet fog megjelentetni. Azért jön hazánkba, hogy néhány helyszínt meglátogasson, melyeket a könyvében megemlít. Ilyen a Tattersall, Keleti pu., Budai Vár, Örkénytábor. Továbbá azért, hogy néhány emberrel találkozzon, akiket érdekel és megérint ez a téma.

Ha lehetséges az örkénytábori látogatás ideje alatt csatlakozz hozzánk és mondj el mindent Jan Maiburg úrnak az alakuló emlékszobáról, helyi gyűjtőmunkátokról- folytatódott a telefonbeszélgetés.

Valamikor a nyár elején keresett meg bennünket a Polgármester Úr és kért meg az augusztus 21.- én megrendezésre kerülő falunapon való részvételre. Felvázolta elképzelését, amibe jól illeszkedett a XIII. Kettes fogathajtó Világbajnokságon bemutatott „Paraszti Életképek” című bemutatónk, felkérést kaptunk a zenés felvonuláson való részvételre.

A sok színes program mellett vállaltunk még egy Lőcsöskocsi kiállítást.

A Stipa Egyesület céljai között szerepel a gyerekek, az ifjúság bevonása a hagyományőrző tevékenységbe. Jó lehetőségnek gondoltuk az évek óta gyűjtögetett népi fa játékaink bemutatását, kipróbálását a legilletékesebbek, a gyerekek bevonásával. Az egyesületben nem egy édesanya, pedagógus van, akik értenek a gyerekek nyelvén, mégis úgy gondoltuk, hogy segítségül hívjuk Gönczöl „Szekér” Péter népi fajáték készítő mestert, hogy egészítse ki palettánkat az általa készített sokféle ötletesebbnél ötletesebb játékaival.

Birinyi József népzenekutató a Parlament Hungarikum Bizottság Elnökének vezetésével Örkényben került megrendezésre a XXVI. Nemzetközi Népzenei Tábor. A szervezői ismét bizalommal fordultak hozzánk, már, mint a Tatárszentgyörgyi Önkormányzathoz és a Stipa Egyesülethez, hogy természeti és helyi értékeink bemutatásával színesítsük programjukat.

Megkerestük Dr. Vadász Csabát A Kiskunsági Nemzeti Park peszér-adacsi  területének felelősét, aki természeti értékeinkről, kincseinkről tartott  a táborlakóknak egy érdekes előadást. Az előadáson hallottakat lovaskocsis kirándulások keretében mutattuk be. A Tatárszentgyörgyre történő oda- visszautazáshoz a buszt a Tatárszentgyörgyi Önkormányzat biztosította.

Ha ideje engedte Szehofner József Polgármester Úr köszöntötte az idelátogatókat, sőt egy rövid ideig velük is tartott. Majnár Anita a Stipa Egyesület aktivistája vitte a kirándulókat és vezette a túrát hétfőtől csütörtökig a városiasodott lovaskocsitól idegenkedő kissé félszeg emberek nagy megelégedésére.

Mielőtt beszámolnék arról, hogy miért is voltunk Szalay Vilmos barátommal meghívott előadók a Táborban, röviden bemutatnám az immáron 16 éve működő találkozó létrejöttének történetét.

Hogy született a Csutorás Együttes?

A nehéz fizikai munka mellett, mindig akadt a vidéknek egy-egy nótafája vagy muzsikása, aki megszépítette az ünnepnapokat. Ilyen ember volt Táborfalván például id. Birinyi András, aki az emberek, lakodalmak jókedvű nótafája és zenésze volt. Idősebb gyermeke, András a hangszerkészítés népi iparművészetében követte édesapját, József pedig több mint 20 hangszeren játszik, és vég nélkül teremti meg a lehetőséget a népzenét szerető gyermekek, felnőttek tanulásához, szerepléséhez, úgyis, mint a KÓTA társelnöke és világjáró hangszertudós.